Az imahetet lezáró ünnepi istentisztelettel kötötte össze a Szent István Kör a doni hősökre való emlékezést. Póti Eduárd, a Református Gimnázium történelemtanára izgalmas előadásban elevenítette fel a modern magyar hadtörténelem egyik legnagyobb katasztrófájának előzményeit, beszélve Adolf Hitler terveiről és a 2. magyar hadsereg létrehozásáról.
A seregben 200 ezer katona szolgált, őket küldték a keleti frontra, a Don folyó partjához, hogy a 200 kilométeres frontvonalat védjék és hogy átvegyék a szovjetek hídfői felett a hatalmat. A tanár előadásából kiderült, hogy ez a sereg gyakorlatilag a feláldozhatók serege volt. Többségükben nincstelenekből, elszegényedett földművesekből állt, akik többsége tartalékosból lett katona, mások már betöltötték a 35. életévüket. A sereg húsz százaléka nem magyar nemzetiségű volt, mivel összeállításakor az ország etnikai összetételét vették figyelembe. Ami közös volt bennük, hogy alig kaptak katonai kiképzést, felszereltségük is hiányos volt. 1942 tavaszán indultak útra vonatokkal a Don-kanyarhoz, ám nem mindenki jutott el oda vonattal - voltak osztagok, akik 1000 kilométer gyaloglás után érték el a frontvonalat. Közben pedig partizánok támadásai ritkították a katonák sorait - egyesek szerint 200-300, mások szerint több ezer áldozata volt az útnak a frontvonal felé.
A keleti fronton aztán hamar fény derült a hiányosságokra: a sereg nem volt képzett, sem összeszokott és a harci morállal is komoly gondok voltak, hiszen nem a hazáért, hanem Adolf Hitler kénye-kedve miatt kellett harcolniuk. Az utánpótlás is akadozott, tél beálltával pedig a katonák csupán 30 százaléka kapott téli ruhát. 1943 január 12-én aztán megmozdult a szovjet hadsereg, és miután látták, hogy jókora fölényben vannak, teljes erővel támadtak. 15-én már több helyen áttörtek a magyarok vonalán, 17-én pedig a magyar sereg visszavonulót fújt.
Az eleve vesztett helyzetben rengetegen vesztették életüket: 100 ezer magyar katona esett el, a hadfelszerelés háromnegyede odaveszett.
A doni katasztrófának szatmári áldozatai is voltak: az ő emlékükre emeltek emlékművet a Németi templom kertjében 1998-ban. Ezt koszorúzták meg az istentiszteletet követően a résztvevők.
Koszorút helyezett el itt mások mellett a Szatmárnémeti RMDSZ képviseletében Kereskényi Gábor elnök és Magyar Lóránd alelnök, a Szent István Kör tagjai, a Szent-Györgyi Albert Társaság, a nőszövetség, az egyházközség tagjai. Az esemény nemzeti imánk eléneklésével zárult.